Újra itt vannak az amerikaiak - Nicolai Fuglsig: 12 katona (12 Strong, 2018.)

Háromféle háborús film létezik: a jó háborús film (amit én nem szeretek), a rossz háborús film, és a Hollywood-i háborús film. Ezen utolsónak csodálatos mesterműve a 12 katona. Annyira hihetetlen az egész világmegmentős sztori, hogy a naiv néző még el is hiszi, hogy így történt. Abban én sem kételkedem, hogy hogy ne történt volna meg, mert valóságalapja van a sztorinak, de hogy nem így történt percről-percre, az egyszer biztos. Minden, ami egy ilyen sablonos filmbe benne kell, benne volt teljes mértékig: szeptember 11., félő feleség, szembeszegülés a parancsnokkal, rosszul elsült dolgok, majdnem halál, satöbbi. A film egésze olyanná állt össze, amilyet a néző elvár. Két órányi izgalom közepes mennyiségű puskaropogtatással, kevés vérrel és szörnyülködéssel és hihetetlen sok belefektetett energiával. Igényes is ilyen téren a film. Szépek a helyszínek (kétlem, hogy valós helyeken vették fel, főleg, hogy az a mai napig háborús övezet), a kameraképek is jók. Főszereplőnk, Chris Hemsworth itt is megkapja ugyanazt a szuperhős motívumot, amit Thor karakterétől megkapott és ezt nem tudja levetkőzni magáról. Beleégett a tudatunkba, hogy ő egy superhero, és ettől sem a film készítői, sem a film nézői nem tudnak elvonatkoztatni. Volt benne egy óriási baki, ami nálam kiütötte a biztosítékot, és csak annyit mondanék: hogyan tud egy ló felállni a földről (négy lábra)?

Nézzétek meg a filmet ennek ellenére, mert tetszeni fog, csak ez nem az én stílusom!

B.