Való világ - Ron Fricke: Világok arca: Baraka (Baraka, 1992.)

Ha valaki a való világot akarja látni, ne a televíziós csatornákon keresse. Inkább nézze meg, hogy mit mutat a Baraka. Egy olyan dokumentumfilmmel állunk szembe, amellyel kapcsolatban sokszor köpni-nyelni nem tudunk. A világnak olyan szegmenseit mutatja be, ami mi szabad szemmel (ha csak benne nem élünk) nem látunk. Elszomorító az egész hely, az egész szituáció, szomorúan tudok csak nézni. Vagy közömbösen, mert nem élek azokban a bizonyos helyzetekben. Nehéz átélni a hétköznapjaikat, azt, hogy hogyan dolgoznak a cigarettagyárban, vagy hogy hogyan végzik el a szükségleteiket. Amikor azt mondtam, hogy ez a való világ, nem hiába mondtam. Benne van a földön futottság, a gyermekszegénység, a lakhatatlan körülmények, amik mondjuk Európában arányaiban kisebb számban fordul elő (ezzel nem tagadom azt, hogy Magyarországon vagy bárhol Európában ne lenne mélyszegénység). Európa nincs is megjelenítve a filmben. Alapvetően nincs semmi olyan megjelenítve a filmben, ami "boldog" lenne. És ez talán nem is probléma. Így jobban át tudom élni azt, amit látok, amit a zenei aláfestés adni akar nekem. A kameraképek, mindamellett hogy az emberekre fókuszálnak, a természet hihetetlenségét akarják bizonyítani, hogy nem egyszínű ez a bolygó, hanem a többszínű, a sokféleségre elhivatott. Már csak a képek miatt érdemes megnézni. Bár 1992-ben készült a film, úgy gondolom, hogy az alapja a problémának változatlan.

Szolidaritás. Ezt most mindegy, ki hogyan értelmezi. 

B.