Illúzió - Samuel Maoz: Foxtrott (Foxtrot, 2017.)

Nem tudsz semmit. Nem értesz semmit. Vagy ha értesz is valamit, rosszul érted. Ez a Foxtrott. Izrael Oscar-díjra jelölt filmjét nem egy hétköznapi drámának vagy filmszatírának lehet mondani. Nem volt egyszerű mindent megérteni. Ez egy igazi művészfilm. Mindannyiunkban ott van a félelem az egész film során. Tudjuk, hogy valami fog történni, tudjuk, hogy ezt nem lesz egyszerű feldolgozni, mindent tudunk. De igazából fogalmunk sincs az egész szituációról, mindarról, ami mind a nagyvárosban, mind az ellenőrzőponton történik. Minden csak illúzió. Szemelvények sorozatát láthatjuk, hol itt, hol ott. Az irrealitás és a realitás ingoványos talaján mászkálunk. Nekem nagyon furcsa volt az egészet látni. Az, hogy a lakókonténer napról-napra egyre mélyebbre süllyed a sárban, az egy reális képet fest(het) az izraeli helyzetről. Nagyon jó minden kis jelenetben, az a pici komoly humor, egy kis irónia. Például, mikor a katona egyszer csak elkezd táncolni. Egyáltalán nem illik a szituációba, de vicces, ahogy a semmi közepén egy katona foxtrottot táncol. Vagy ilyen lehet a film vége, amikor a család még élő része egy nagyon elmés beszélgetésbe bonyolódik bele. Ami az egészben a legzseniálisabb, az a film operatőrének munkája. Filmben ilyen szép, lenyűgöző, kicsit minimalista, bámulatos képeket még életemben nem láttam! Minden pillanatban tudott a meglepetés erejével hatni ez a mű.

Mikor már azt hinnéd, mindennek vége, tévedsz. Minden csak akkor kezdődik el.

B.