Fiatalság, bohóság - Giuseppe Tornatore: Maléna (2000.)

Most magamban fölteszem a kérdést: mi is ilyenek voltunk? A város legszebb nőit követtük, bámultuk, szerettük és megpróbáltuk megszerezni őket? Talán mi már nem ebben éltünk. Viszont a tinédzser-korszaknak kétségtelenül van egy olyan időszaka, amikor minden nő (vagy férfi a másik nem esetében), aki szembemegy velünk az utcán, eszményített és piedesztálra emelt nővé vagy férfivá válik, ergo bárkibe beleszerethetünk, akinek olyanok az adottságai, amik szemeinknek és kicsiny lelkünknek kedvezők. Renato Amoroso története is ilyen Maléna Scordiával. Renato felnőtté válásában erőteljesen közrejátszott a város tényleg legszebb nője. Maléna nem vesz tudomást a körülötte lévő világról mindaddig, míg ki nem készítik őt teljesen. Mondhatni, Ő egyszerre megfogta az Isten lábát és jó messzire is volt tőle. Mindenki őt akarta, ezért el is ítélik szajhának, holott Ő a fogorvostól és az ügyvédtől sem akart semmit. Fel lehet tenni a kérdést így: ez megélhetési prostitúciónak számít? Egyáltalán nem. Az Ő élete sem egyszerű süket apjával és a háborúban meghalt férjével. Renato viszont egy olyan karakter, aki kihozhatná a pácból saját elmondása szerint. Egy-két esetben már azt hisszük, hogy sikerül is. Ahogy Maléna apja, az öreg latin professzor süketségben szenved, Maléna egyfajta vakságban. Nem veszi észre Renatót, aki folyamatosan a sarkában van, és még a film végén, amikor happy end lehetne, még akkor sem. Renato viszont így is boldog. 

"Ilyenek voltunk, vadak és jók, bűnösök közt is ártatlanok..."

B.