A SZÉPség és a SZÖRNY, avagy a tökéletes álomvilág - Guillermo del Toro: A víz érintése (The Shape of Water, 2017.)

Egy zseniális filmmel állunk szemben. Még annál is többet kaptam ettől a filmtől, mint amit elvártam tőle. Talán ezért is kellett sok ideig emésztenem, és gondolkodnom rajta. A mágikus realizmus egyik gyöngyszeme. A néma lány és az Alany kapcsolata pedig tényleg annyira irreális, hogy a végén már elhiszem, hogy így van. Del Toro minden egyes négyzetmilliméternél figyelt arra, hogy semmi se legyen igazán valódi. Azt hinnéd, hogy végre valami konkrétat látsz vagy hallasz, aztán összedől az álomkép. Eliza Esposito élete is egy álomkép, vagy pontosabban egy "áldás és átok" kör, amiből nem tud szabadulni. Nem szólal meg, de jelnyelvvel kommunikál, éli a monoton, mégis izgalmakkal teli mindennapokat, megfürdik, reggelit főz, átmegy szomszédjához, Gileshez, éjszaka pedig elmegy dolgozni. Elizát igazából nem lehet sajnálni a hátrányai miatt. Boldog és minden megvan neki, ami kell. A moziba is ingyen jegyet kap.  És hát igen, ott van a központ motívum, az a furcsa szerelem Eliza és a Halember között... A filmnek van egy nagyon mély erkölcsi kérdése a szerelmi kapcsolat mellett: ki a legemberiesebb mindannyiuk közül? Már az is egy komoly kérdés, hogy van-e értelme egy olyan valakit/valamit megmenteni, akihez/amihez különösebb érdekünk nem fűződik? Alapvetően egy reális világban ez egy megválaszolható kérdés, de itt vagyunk egy képzelt helyzetben, ahol semmi nem olyan, mint amilyen a világban, legyen szó kicsi vagy orbitális különbségről. Egy jó cél érdekében mást megölni bűn-e??? Minden karakternek van célja. Az emberiesség egy olyan "szellem", ami mindenkiben benne van. Nincs olyan, hogy nincs. De akkor mi van, hogy ha ezt nem tapasztalom? Most az a közönyös arc ugrik be a filmből... nincs olyan, hogy sajnálat? Mindenki emberisességből példásra felel, meglehet, hogy a jó cél és az érdeki fűződés miatt. Egy ember viszont mindig kilóg a sorból. Azt viszont már mindenki maga ítélje meg, hogy neki ki az első a sorban.
Nem tudom megállni, hogy ne beszéljek a film technikai mivoltáról egy mondat erejéig. Szereplőgárda zseniális Sally Hawkins és Octavia Spencer vezényletével, a kameraképek elbűvölően gyönyörűek és egzotikusak, a zene pedig csodálatos (már régóta a film main theme-jére ébredek reggelente). Úgy gondolom, megérdemelte mind a négy Oscar-díját.

Egy jel is többet jelenthet ezer szónál.

B.