Valamit valamiért - Srdan Golubovic: Templom a dombon (Krugovi, 2013.)

Ez tipikusan egy olyan film, amiről csak spoilerezve lehet beszélni, de most én megpróbálom elkerülni. Sokkoló, drámai, megindító, valóságos. A legsokkolóbb számomra, hogy ilyen megtörténhetett 1993-ban, Trebinjében, Bosznia-Hercegovinában. Tény és való, ekkor volt tetőpontján a délszláv háború. Elég sok lelki problémát hoz a filmvászonra ez a film. Bocsássak-e meg valakinek, aki valamilyen úton-módon tönkretette az életemet? Mit tegyek, ha elvesztem a fiamat? Tudok-e valamit tenni, ha én döntök az ellenségem élete felett? Sok hasonló kérdést vet fel ez a film. Három helyen, három különböző országban és két idősíkban játszódik, melyek között 12 év telik el. A film kb. első 45 percében nagyon zavaros lehet a történet folyása a néző számára, de nekem ez nagyon tetszett, jó rendezői fogás volt, és itt válik néhány pillanaton át megdöbbentővé, sokkolóvá ez a film. A magyar cím (sok más magyarra fordított cím mellett) most is csődöt mondott: nem tagadom, sok mindent elmond a magyar cím is, de az eredeti cím: Krugovi, azaz Körök, sokkal jobban tükrözi a film mondanivalóját. Körforgásszerű emberi sorsok, szegénység, pusztító döntések és a fájdalmas múlt. Ez a film a megbocsátás, a kiengesztelődés, a kibékülés legmélyebb érzéseit, jelenvalóját mutatja. Nincsen túlspirázva a film, nem túl bonyolult a nyitás és a vége-főcím, annál bonyolultabb a világa. A kameraképek szerintem zseniálisak, a zenével egyetemben; mély érzéseket tudtak nekem átadni.

Jeligék: Háború és béke, Megbocsátás, Két doboz cigi...

B.