Valami útravált belőlünk - Gárdos Péter: Hajnali láz (2015.)

A Django-hoz hasonlóan ez is egy "más" holokausztot mutat be. Itt a magyar holokauszt van a középpontban, de egy nagyon elvont alapszituációban, helyzetben. Kicsit örültem is ennek. Nem közvetlenül tolja a képünkbe ezt a borzalmat, hanem árnyaltan és aki felismeri ezt az árnyaltságot, abban nyomot hagy(hat) a film. Svédországban vagyunk, egy olyan környezetben, ahol minden olyan jobbnak tűnik a korhoz képest, mint máshol. Szépek a képek, a helyek, az életviszonyok, minden pozitív (már amennyire  pozitív lehet '45 után) vagy pozitívnak látszik. Ez a történet szerintem azért is jó, mert a háttérsztori nélkül is megállná a helyét. Szép szerelmes történet beteg, magyar fiatalokkal Svédországban. De már a betegségek megléte is alapvetően borzasztó, és erre még tetőzik a történelmi előzmény... Kifejezetten dobott rajta, hogy a film fekete-fehér volt. Ami viszont kicsit zavart, hogy az idősíkok nem teljesen voltak valósághűek. Nem reálisak az évek a szereplők kinézete és hozzáállása szempontjából (aki látta a filmet, az értheti). A másik zavaró, hogy az idős Reich Lili szinkronizálva kellett látnunk, és a szinkron sem volt rendesen megcsinálva. A bejegyzés címét jelen esetben nem fedem fel, mert azzal megint sokat elárulnék és megfogadtam, hogy nem fogok spoilerezni. A film címe is olyan, hogy a film során egyszer sincsen kimondva (ha jól emlékszem), nagyon sok minden a fenti fogalmon múlik, mégis az utolsó pillanatban esik le a tantusz, hogy miért is ez a cím, hogy Hajnali láz. Nagyot koppant és rettenetesen tetszett. 

Csillagos ötös!

B.