Pénz, szerelem, sajnálat - Erich von Stroheim: Gyikos arany (Greed, 1924.)

Nemcsak a mi korunk problémája az, hogy mit tegyünk a pénzzel. A Brüsszeli 12 filmje is valahogy erre épít. A címben megadott három mindennapi fogalom leírja ennek a filmnek a fő motívumait. Szerelem, mint a fogorvos és páciensének kapcsolata, mely ellenállásba, később házasságba és igazi szerelembe torkollik. Kicsit ez a kapcsolat  (kevésbé erőltetetten) emlékeztet a már egyszer említett Testről és Lélekről című magyar filmre. Van egy fogorvos, aki pszichésen nincsen teljesen rendben és van egy nő, akinek nem mellesleg barátja van (de ez a vonal is megérdemelne egy misét) és pénzmániás. És akkor most áttérnék a következő motívumra: pénz, mint pusztító hatású eszköz. Már az is nagyon szürreális/irreális, ahogy ennyi pénz lett. A pénz, főleg a sok pénz emberek életét tudja teljesen megkeseríteni. A feleség beteges spórolása és a férj fizetésének beszedése az a pillanata a filmnek, amikor úgy éreztem, nincs visszaút ebből az állapotból: egyenes út vezet a halálig. Így s történt. Sajnálat, mert a végére mindenkit megsajnálsz. Megsajnálod a feleséget, akit Karácsony napján egy óvodában gyilkol meg a férje (micsoda kegyetlenség és morbiditás). Megsajnálod a férjet, aki barát-ellenségével együtt embertelen körülmények között hal meg. Sajnálod a madarat, aki a film egész útját végigkíséri. A film elején és végén lévő madárcsók szerintem a filmtörténelem egyik legmeghatóbb jelenete. Érdekes, hogy ez egy egy olyan film, ahol még kézzel!!! színezték a képkockákat (persze nem mindegyiket, csak néhányat).

Mindannak küldöm ezt a filmet, akik szerint a fekete-fehér és/vagy némafilmek rosszak!

B.