Furcsa érzéseim támadtak ezzel a filmmel kapcsolatban. Valahogy üresnek érzem ezt az egészet. Az elmúlt napokban több kritikát olvastam erről a filmről, talán ez is befolyásolhatja a véleményemet. Van egy központi problémája a filmnek: miért pont Churchill a miniszterelnök és miért olyan intézkedéseket hoz, amilyeneket. Az első pont teljesen átjött, a másik már annál kevésbé. Gary Oldman alakítása zseniális volt. Sajnálom, hogy nem angolul láthattam a filmet, akkor lehet, hogy még jobban átjött volna nekem, milyen is volt Churchill. Hogy miért nem találtam teljesnek ezt a filmet, sokkal inkább üresnek? Mert nem éreztem a film végén, hogy itt most le kéne zárni a történetet. Nagyon sok történelmi tényt, cselekedetet hoz felszínre a film, csak egyiket sem bontja ki úgy igazán. Beszélünk kicsit a Franciaországgal való kapcsolatról, a békekötésről, és a Dynamo-tervről. Talán ezek közül még a békekötés problematikája volt a legjobban kibontva. Voltak sententia-szerű mondatok, ami megmarad az emberek emlékezetében vagy mert látták a filmet, vagy mert ismerik Churchillt. Egy részt nem értettem teljes egészében: mikor Clementine Churchill ott ül egymagában a tükör előtt, elmond egy mondatot, hogy neki mennyire nehéz, és utána snitt. A filmből nem derül ki, hogy mennyire nehéz lenne neki, mert kis túlzással alig látjuk a filmben (legalábbis nekem tűnt). Sokkal inkább Churchill feleségével való kapcsolatát bontottam volna ki, ellentétben a gépíró-lánnyal való kapcsolatát (jó volt, tetszett ettől függetlenül, és tudom, hogy ennek jelzés értékű szerepe volt). Bármennyire is a film 2 óra 10 perc, én még tudtam volna tovább nézni, mert nagyon élveztem alapvetően, hogy csak ennyi a film.
De hogy ne csak szapuljam, most elmondom mi tetszett benne. A karakterek nagyon jók voltak, tényleg le a kalappal előttük! A díszlet teljesen korhű, szimpatikus és hihető. Rettenetesen tetszett az a rész, mikor Churchill metrózik. Ez a jelenet számomra egyszerre volt vicces, emberközeli, és borzasztóan elkeserítő. Churchill ezekre az emberekre épített, és mint a filmben is láthattuk, ők hozták meg a végső döntést, a metrón utazó hétköznapi emberek véleményén múlt az egész memorandum. Mikor főhősünk "elsírja" magát, akkor éreztem azt, hogy most mutatta meg, hogy ő is "ugyanolyan" hétköznapi ember, bármennyire is életében másodjára, eltévedés nélkül metrózott. A film nagyon jól volt felépítve, nagyon szépek voltak a kameraképek, kifejezetten tetszett az alsóház sötét, sokatmondó terme. A filmet én nagyon élveztem, szerettem. Abban kicsit kételjedem, hogy megérdemli-e a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. Annyit le lehet szögezni, és ebben egyetértek a filmkritikusokkal, hogy ez egy Oscar-díjra gyártott film. A többi riválist még nem láttam, így nem is akarok nyilatkozni, hogy kinek szurkolok igazán. De ma éjszaka úgyis kiderül minden!
Ennek ellenére is mindenkinek ajánlom ezt a filmet, nézzétek meg, mert tényleg nagyon jó!!!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése