Az elvtársnő bukása - Wolfgang Becker: Good bye, Lenin! (2003)

Erre a filmre tényleg a legjobb szó a tragikomédia. Néha, miközben a fimet néztem, már-már fájt látni, hogy a kómába esett anyának, aki átaludta a berlini fal leomlását és a rendszerváltást, milyen kommuniztust tud teremteni egy család. Miközben ez minél jobban fájt, annál jobban vált nevetségessé. Minden egyes kicsi momentum megpróbált az anyának egy idealizált világot teremteni, hol jobban, hol rosszabbul. Nagyon kellemetlen érzés volt számomra a film vége. Mikor már eljutunk odáig a filmben, hogy az anyának elmondják az igazságot (de azt is csak félig), minden idea lerombolódik, minden szál elvágódik. És akkor jön az NSZK-ban a családjára váró apa, aki nem ismeri fel saját fiát,  és az elhagyott feleségének beszámolója tesz az apjukról...Coca-Cola plakát, NDK-s uborka, és sok minden más...

Fájó, keserves, vicces, felemelő és egyben lehangoló. Nekem rettenetesen tetszett, márcsak azért is, mert én - személy szerint - a rendzserváltás korszakát nagyon szeretem.

Blogos pályafutásom kezdőfilmjének nem is rossz.

B.