Hihetetlen történet - Peter Brook: A legyek ura (Lord of the Flies, 1963.)

Hihetetlen történet, mert nem igaz. A regény alapján készült film - elmondások szerint - sokkal szelídebb, sokkal kevésbé brutális, mint maga a regény. Egy kupac gyerek egy repülőbaleset következtében az Isten háta mögött maradnak, és próbálnak önfenntartó életmódot élni. Már amennyire ez egy anarchikus világban elképzelhető. Terveik jók, minden szuper addig, míg nincsen szakadás köztük. Csak az a baj, hogy ha a semmi közepén vagy, nem tudod adott esetben kontrollálni az érzelmeidet a másik alannyal szemben, és bármennyire is egy elit iskola tanulói, bármennyire is angolok, bármennyire is próbálják higgadtan kezelni az egyedüllétet, a kialakult helyzetet (amit csak a film leírásából tudunk meg, az egész film során nem látunk a szigeten egyetlen lezuhant repülőt sem) nem tudják kezelni. Még csak gyerekek. Ezért is hihetetlen, mert bár azt el tudom képzelni, hogy az akkori gyerekek úgy voltak nevelve, hogy ilyen alkalmakat jól kezeljenek, na de hát ki az, aki arra mer gondolni, hogy a gyereke egyszer repülőgép-balesetet szenved, és még életben is marad? Kegyetlen és brutális is a film. Amikor az egyik fele a társaságnak olyan életformába kezd, hogy már az embertársát sem veszi észre, és inkább csak pusztítani akar, legyen az növény, állat vagy éppen ember, ott már fellép egy olyan durva pszichológiai tényező, mondhatni betegség, amely lehet, hogy kezelhetetlen. Ez a film úgy gondolom, mind irodalmi, mind filmbeli téren alapműnek számít.

Nem merek belegondolni, hogy mi meg tudnánk-e élni egy lakatlan szigeten, ilyen körülmények között.

B.