A félelmetes Drakula, akitől nem félünk - Tod Browning: Dracula (1931.)

"Drakula, Drakula... Nem is vagy te olyan félelmetes, mint ahogy téged elképzeltelek" - mondaná ezt egy mai gyerek, miután megnézte az első, klasszikus Drakula-filmet. Tény és való, hogy a mi korosztályunk, de még a nálam idősebb korosztály(ok) számára is sem félelmetes ez a film. Pedig ettől 1931-ben rettegtek az emberek. Röhögve néznénk őket, hogy ezek mitől félnek. Persze, aki nem látta a filmet előtte vagy nem olvasott utána, az ő számára is az első, néhány filmkocka veszélyes és hátborzongató lehet, de amint ezen túlesik, nem lesz többé félelem benne. A film nagyon jó. Alap a vámpíros filmek rosszabbnál rosszabb listájában. Ez még azok közé tartozott, amit nem azért élvezett az ember, mert folyt a vér mindenhova, van benne szerelmi szál, és a végén mindenki megmenekül. Drakula amint kilép a valós világba, nem lesz sokkal másabb, mint egy hétköznapi ember. Grófi rangot visel, emberek között mozog, tűrhetően viselkedik, de a gyenge pontjai mindig kifognak rajta: egy csepp vér, egy kereszt, egy szép hölgy vagy egy tükör. Külön meg kell említeni a magyar vonatkozásait a filmnek, mert igenis van a film elején egy konkrét magyar nyelvű rész. Na meg hát Lugosi Béla, az első Drakula a világon. Kis túlzással, ha ő nincs, ma nem nézhetnénk a piros betűs ünnepek ideje alatt valamelyik csatornán az Alkonyatot. Drakulában nem az az érdekes, hogy félelmetes-e vagy sem, hanem hogy olyan mint egy gróf, de mégis egy torz alkat, egy nem-is-tudom-mi, egy megfoghatatlan lény, ami eddig nem volt értelmezhető. Máig sem az. (Vámpírkutatók kíméljenek!)

Minden korosztály számára ajánlott.

B.